Shop Forum More Submit  Join Login

6. fejezet - Újra együtt


  -Ha ezt Tréville úr meglátja... - mondta ijedten Jet, miközben a vállán egyensúlyozó Knucklest tartotta.
    -Gyerünk Aramis, csak így tovább, és el is érsz a várfal negyedéig! - kiáltotta fel vidáman Shadow a hüvelykujját mutatva.
    -Most? - nyújtózkodott erőlködve Knuckles, aki körülbelül 1 méter magasra állt a földtől.
    -Ö, várjál nézem! - tette Shadow a szeme felé a kezét, és hunyorogva nézte a remegve nyújtózkodó Knucklest, mintha olyan magasan lenne, hogy alig látja. - Aha, mindjárt meg van! - kiabálta "fel" tölcsért formálva a kezéből.
    -Ezaz! - ugrott egyet Knuckles Jet vállán, mire mindketten a földre zuhantak. - Oh... Bocsi Porthos... Képzeld, elértem a negyedét! - nézett Knuckles vidáman az általa földbe döngölt Jetre.
    -Hurrá... - mondta lelkesen Jet egy sor köhögés és egy marék föld kiköpése után.
    -Egyébkén Aramis te tudsz ásni... - vetettem föl Knucklesnek.
    -Ásni?
    -Igen. Az én világomban remekül tudsz. Beásol a legkeményebb talajba és szétütöd a legnagyobb sziklákat! Habár ott a kesztyűdön tüskék vannak és így-...
    -Ha az ottani én meg tudja csinálni, akkor én is meg tudom csinálni! - mondta és el is kezdett ásni, mi pedig leültünk és vártunk.
    -Amúgy menni kéne enni. - fogta Shadow a korgó hasát.
    -Igen. - mondta Jet. - Aramis, jössz?
    -Én abból a vacakból nem eszek! - jött ki az üregből a válasz. - Igaz tegnap sem kóstoltam meg milyen, de azt mondtátok, hogy rossz.
    -Jól van, akkor szia! - intett Shadow és már el is indult a kapu felé.
...
Hát a kaja tényleg pocsék volt... Csak belekóstoltunk, de már ott is hagytuk, mert mindannyiunknak hányingere lett. Meddig fognak még Lightningék főzni?
    -Megjöttünk! Aramis! Hol vagy? - nézett bele Shadow a mély üregbe.
    -Hát öm... Az az igazság, hogy kicsit eltévedtem itt a föld alatt... - szólt ki Knuckles. - Meg a várfal is elég mélyen ér véget. De már kijutottam, itt vagyok a fal másik oldalán!
    -Menjetek előre, majd én eltakarom valamivel az bejáratot. - mondta Jet.
Én el is indultam, utánam jött Shadow, ő utána pedig Jet. Odalent már egy egész alagútrendszer volt kiásva. Knuckles tényleg eltévedhetett. Egy kis keresgélés után végül megtaláltam a jó alagutat, és ott kimásztunk.
    -Scourge? - hívtam föl Scourget.
   -Itt vagyok. Hova menjünk?
    -Itt vagyunk a vár mögött.
   -Hogy érted hogy mögött?
    -Úgy értem, hogy nem ott ahol a nagy kapu van az őrökkel, hanem pont a vár másik oldalán.
   -De bent a várban?
    -Nem. A várfalon kívül.
   -Oké! Akkor máris megyünk a vár másik oldalára a várfalon kívülre ahol nincsenek őrök a falhoz! Amy, segíts megjegyezni!
   -Te olyan hülye vagy! Áá Sonic annyira hiányzol!
    -Te is nekem Amy... - mosolyogtam a képernyőbe.
   -Na jól van, csá! - mondta Scourge és letette.
    -Akkor ide jönnek? - kérdezte Jet.
    -Igen. - válaszoltam.
    -Jobb lesz ha sietnek, ha Tréville úr észreveszi, hogy eltűntünk, nekünk végünk...
   -Amúgy a vár hol is van? - jelent meg Scourge a kis képernyőn, mire elnevettem magam.
    -Castle Town szélén. - mondtam.
    -Oké, két másodperc és ott vagyunk!
    -Hát jó lenne ha sietnétek, mert-...
    -Jól van na jól van na ne siettess. - fékezett le előttem Scourge, a karjaiban Amyvel.
    -Amy! - kiáltottam fel boldogan, és a derekánál fogva felkaptam és megpörgettem, mjd szorosan magamhoz öleltem.
    -Oh Sonic... Annyira hiányoztál... - suttogta. - Azt hittem már soha nem talállak meg...
    -Amikor minden nap ott voltál velem még nem tudtam mennyire tudsz hiányozni, ha nem vagy velem. - mondtam halkan.
    -Óh Sonic... - mondta remegve. - Ugye kijutunk innen?...
    -Ki. Megígérem. - szorítottam még jobban magamhoz, majd elengedtem és a szemébe néztem. - Ugye nem féltél?
    -Hát... egy kicsit.
    -Már nem kell félned. Csak mosolyogj. - mondtam, mire újra elmosolyodott. - Scourge vigyázni fog rád. - mondtam és Scourgera néztem, aki éppen kezet fogott Jettel, és ez a mondat hallatán savanyú képet vágott. Majd úgy tett, mintha nem hallotta volna, és Shadowal és Knucklessel is kezet fogott.
    -Ho-hogy érted, hogy "Scourge vigyázni fog rám"? - lepődött meg Amy.
    -Egyébként most veszem észre a ruhádat hercegnő. - mondtam. - Honnan van? - kérdeztem mosolyogva.
    -A férjem vette nekem. - vigyorgott.
    -Hogy-hogy kicsoda?! - akadtam ki, mire elnevette magát.
    -Képzeld, Tails az hiszi, hogy a felesége vagyok. És úgy hív, hogy Constance.
    -Á, szóval te vagy Constance! Örvendek kisasszony. - csókoltam kezet neki, mire elnevette magát.
    -Én is örvendek Sir D'Artagnan. - hajolt meg nevetve.
    -Á, szóval így állunk... - mondtam. - Mondjuk azért az esküvőtökre igazán meghívhattál volna. Mindig is arról álmodtam, hogy az esküvődön én leszek a pap.
    -Mi van? - tette csípőre a kezét sértődötten.
    -Jól van, csak viccelek. - nevettem el magam, és újra magamhoz öleltem.
Jeték mosolyogva figyeltek minket, Scourge pedig a kommunikátorával csinált rólunk egy fotót. Ezt mondjuk egyáltalán nem néztem volna ki belőle... De rendes volt tőle. Csak nem gondoltam volna, hogy valaha is eszébe jutna ilyen gondolat.

Finally I got you back! by TothViki

    -De Sonic... - mondta Amy. - Hogy étetted azt, hogy "Scourge vigyázni fog rám"? - kérdezte, mire sóhajtottam egyet.
    -Sajnos nem tudok veled lenni Amy... A kastélyban kell maradnom.
    -Hogy?!
    -Kiképzéseim vannak, meg ilyesmik. Most ott lakok. Nem jöhetek el onnan, ha már elkezdtem.
    -De...
    -De megígérem, hogy mindegy egyes nap kiszökünk hozzád. - mondtam, mire Jet savanyú képet vágott, Shadow grimaszolt egyet, Knuckles pedig tanakodva Scourge kommunikátorát leste. - Sajnálom Amy. De máshogy nem megy... És bárcsak bejöhetnél velünk a várba. Porthos, azt nem lehet? - kérdeztem Jetet, mire szomorúan megrázta a fejét. - Sajnálom Amy... - simogattam meg a hátát, majd elengedtem az ölelésből. - Ha bármi van hívjatok fel. Oké?
    -Oké. - bólintott.
    -Most már mennünk kéne D'Artagnan. - szólt Jet.
Amy nevetett még egyet a nevemen, majd elköszöntünk egymástól. Aztán Scourgeal kezet fogtam, és megköszöntem neki, hogy megtalálta Amyt. Majd visszamásztunk a szűk alagúton a várfalon belülre.
*Amy*
Néztem a várfalat, aminek a másik oldalán ott van Sonic... Ez a fal elválaszt minket egymástól...
    -ÁH, pont belemozgott! - nézegette Scourge bosszankodva a kommunikátorát.
    -Micsoda?
    -Le akartam fotózni muskétás Shadowt, hogy majd a saját világunkban ezzel szívassam Shadowt, de pont belemozgott és elmosódott a kép!
    -Nagyon jó... Jajj de fáj a lábam...- ültem le a fűbe. 
    -Jó, jó, értem, akkor ma én hozom a kaját. - forgatta a szemét Scourge és elsuhant.
Furán néztem utána, majd megrántottam a vállam, és az égre nézve álmodoztam Sonicról.
    -Tényleg hiányozhattam neki, mert máskor nem mond ilyen szépeket... - ábrándoztam.
*Sonic*
Mosolyogva néztem a várfalat, aminek a másik oldalán most ott van Amy. De el kellett jönnöm, a fal elválaszt minket..
   -Ááá... - szakította meg Knuckles nyávogása az ábrándozásomat, miközben mászott ki az üregből. - Majdnem letört a madártoll a kalapomról...
    -Majd Jet ad egyet. - röhögött Shadow.
    -Te sosem fogysz ki a madaras vicceidből? - kérdezte unottan Jet.
    -Nem viccnek szántam.
    -Belőlem tuti nem téptek ki tollat. - tette karba Jet a kezét.
    -Amúgy sem kéne zöld toll... - vakarta a fejét Knuckles.
    -Miért? Szerintem jól nézne ki. - mondta Jet.
    -Jól van, jól van, szép tollazatod van Porthos, ne vedd a szívedre. - hajlongott Shadow, mire Jet mosolyogva megforgatta a szemét.
Jót nevettem a fiúk hülyeségein, majd elindultunk föl a szobánkba.
*Amy*
Néhány óra múlva Scourge visszajött egy csomó étellel.
    -Tessék. Ennyit sikerült összelopnom. - tette le az ételt.
    -Összelopnod?!
    -Hát mert mit gondolsz, honnan szerezzek kaját? A "kaját vagy ütök" módszerem tökéletesen beválik. - mondta büszkén.
Nem mondtam rá semmit, mert már nagyon éhes voltam, hanem elkezdtem enni.
...
Körülbelül 9 óra lehetett, amikor már úgy éreztem lebukik a fejem.
    -Olyan álmos vagyok... - ásítottam.
    -Hát aludj. - rántotta meg a vállát Scourge.
    -Úgy érted itt?!
    -Igen. Mert mit gondoltál, valami hotelben fogsz aludni?
    -Hát de idekint biztos nem!
    -Egy barlang jobb lenne? Láttam egyet útközben.
    -Igen, jobb lenne. Ott legalább nem fúj a szél.
    -Most komolyan át akarsz menni a barlangba? - akadt ki Scourge. - Pont most sikerült végre meggyújtanom a tüzet!! Háromnegyed órán keresztül kínlódtam vele! HÁROMNEGYED ÓRÁN KERESZTÜL!!!
    -Máskor ne legyél ilyen béna. - tettem karba a kezem. - Én márpedig elmegyek abba a barlangba. - álltam fel, mire sóhajtott egyet, és eltaposta a tüzet.
...
Amikor bementünk a barlangba sajnálattal vettem tudomásul, hogy itt is ugyanolyan hideg van, mint a várfalnál volt.
    -M-megfagyok... - vacogtam. - Nem akarsz tüzet gyújtani? - kérdeztem, mire Scourge morgott egyet, és egy "mindjárt megöllek" tekintettel elkezdett tüzet gyújtani.
Remegve lefeküdtem a földre és megpróbáltam elaludni.
    -Oh Sonic... Máris annyira hiányzol... - gondoltam.
...
Reggel amikor felébredtem már nem fáztam. Végre sok nap után sikerült kialudnom magam. Egy kis gondolkodás után eszembe jutott hol is vagyok. Körülnéztem a barlangban. A tűzből már csak egy kis parázs maradt, ami még mindig világított. Scourge pedig ott feküdt mellette a földön és aludt. Döbbenten vettem észre, hogy a fekete tűzmintás dzsekije rám van terítve.
    -Oh... Ez végülis.. Egész kedves volt tőled.. - mondtam halkan.
Felálltam, odamentem hozzá, és ráterítettem a dzsekijét. Aztán lassan elindultam vissza a vár felé.



Journal Skin by MissBlackNails
  • Listening to: Hikaru Michi
  • Playing: Sonic Generations
Skin by MissBlackNails (modified by TothViki)
No comments have been added yet.

Add a Comment:
 
×

:icontothviki: More from TothViki


More from DeviantArt



Details

Submitted on
September 29, 2016
Link
Thumb

Stats

Views
167
Favourites
0
Comments
0
×