Shop Forum More Submit  Join Login

3. fejezet - Találkozás a három muskétással


...
Fel-alá rohangáltam New Cityben. Elvileg Tréville urat kerestem, de közben teljesen máshol járt az eszem... Hol lehet Amy? Remélem ő nem találkozott azokkal a pasasokkal, akik megvertek engem. Mondanom kellett volna Scourge-nek, hogy szóljon, ha megtalálja.
Nagy gondolkozásom közepette majdnem nekiszaladtam egy kisgyereknek.
    -Whoa! - fékeztem meg gyorsan, de már nem tudtam megállni teljesen, így mindketten fölestünk. - Bocsi, hogy kicsit elütöttelek,. - húztam fel. - Ez a tiéd? - vettem fel a földről egy játékkardot.
    -Váó, te aztán gyors vagy! - tapsolt a kisfiú. - Igen, az enyém. Képzeld, igazi muskétás leszek! - emelte föl büszkén a tompa élű fakardot az ég felé.
    -Tényleg? Hogy hogy? - kérdeztem mosolyogva, mire egy szórólapot vett ki a zsebéből.
    -Tréville úrnak szüksége van több testőrre a testőrszázadába. - adta nekem oda a papírt.
    -Ezek szerint tudod, hogy hol találom őt? - örültem meg.
    -Persze! - mondta. - A Castle Town szélén van a kastélya. Tudod, hogy hol van Castle Town?
    -Igen, azt nálunk is úgy hívják. - mondtam.
    -Ezt hogy érted?
    -Mindegy. Kössz az infót! Sok szerencsét, hogy testőr legyél! - intettem, és elszáguldottam.
...
Néhány perc múlva már Castle Townból szaladtam ki. Megláttam a kastélyt. Odaszaladtam elé, és mivel egy oszlopba bele volt faragva Tréville úr neve, gondoltam jó helyen járok.
Az óriási vaskapu mellett két őr aludt.
    -Elnézést, beengednének? Tréville úrhoz jöttem. - mondtam, de azok nem ébredtek fel. - Hahó! HAHÓÓ!! - ordítottam. - Na ezek aztán jó őrök. - jegyeztem meg.
Hátrébb mentem, majd szembefordultam a kapuval, és ahogy csak tudtam, akkora sebességgel nekiszaladtam. A kapu könnyebben betört, mint gondoltam, én pedig a lendülettel csak szaladtam tovább. A kastély udvarában Shadowt és Knucklest pillantottam meg, valami fura muskétás ruhában, valami fura vékony karddal kardozni. Megpróbáltam megállni, de pont becsúsztam közéjük. Ők pedig nem vettek észre elég hamar, és mire felnéztem mindkettejük kardja felém sújtott. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, ijedten becsuktam a szemem, és a fejem felé tartottam a kezem. Aztán egy nagy csattanást hallottam. Amikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy egy harmadik kard is ott van fölöttem, ami megállította a másik kettőt. A harmadik kardot pedig Jet tartotta. Szintén fura muskétás ruhában. Komoly arccal nézett engem.
Jet saves Sonic by TothViki


    -Ki vagy te? És hogy mered megzavarni az edzésünket? - kérdezte komoran, mire gyorsan felugrottam.
    -Knux! Shadow! Jet! - mondtam csodálkozva.
    -Ez nem is a mi nyelvünkön beszél... - mondta Knuckles.
    -Sonic vagyok! Megismertek? - kérdeztem vidáman. - Nektek aztán jó nevetséges ruhátok van. - jegyeztem meg szórakozottan, mire Shadow előhúzta a kardját és elindult felém.
    -Elég legyen! - szólalt meg mögöttük egy erős hang, mire mindhárman vigyázzba vágták magukat.
Aztán oldalra léptek, még mindig vigyázzban állva, utat adva a mögöttük lévőnek, így láthattam ki van mögöttük.
    -Úristen, ez Finitevus!!! - ugrottam fel ijedten. Erre Knucklesék tágra nyílt szemekkel lassan rám néztek, Finitevus pedig csak rezzenéstelen arccal, felemelt fejjel állt.
    -Mi van? - kérdeztem értetlenül.
    -Hajolj meg, te hülye! - suttogta Jet.
    -Athos, mi folyik itt? - nézett Finitevus Shadowra.
    -Uram, ez az alak arcátlanul berontott az edzésünkre, és becenevet ad mindenkinek. - mondta Shadow, mire Knuckles és Jet a szájuk elé kapták a kezüket, hogy ne látszódjon hogy nevetnek. Finitevus is elmosolyodott.
    -És hogy jutott be? - kérdezte.
    -Becsúszott, uram!
    -Ez kész! - mondta Knuckles, mikor már mind a hárman szakadtak a röhögéstől. Finitevus erre már még jobban elmosolyodott.
    -Jól van Athos. Szeretem amikor te jelentesz. - mondta, mire Shadow mosolyogva megint vigyázzba vágta magát. - Szóval fiam. - fordult Finitevus felém. - Hogy hívnak?
    -D'Artagnan. - feleltem.
    -Gondolom azért jöttél el ide, mert testőr szeretnél lenni.
    -Hátt.... öhm.. én igazából...
    -Ha igen, akkor viselkedj rendesen, ha nem akkor távozz.
    -Igen. Testőr szeretnék lenni! - mondtam határozottan.
    -Jól van. Akkor lássuk mit tudsz. - mondta Finitevus. Odadobott nekem egy kardot, aztán néhány métert arrébb állt. - Küzdj meg Athossal, Porthossal és Aramissal. - mondta hátra tett kézzel.
    -Azok meg kik? - kérdeztem.
    -Itt állunk előtted. - mondta Jet.
    -Jól van. - emeltem föl a kardom.
Egy perc sem telt bele, de Jet már ki is lökte a kezemből a kardot, és leterített a földre. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen ügyes kardforgató.
    -Jól van Porthos. Szép volt. - mondta Finitevus büszkén.
    -Köszönöm Tréville úr! - vágta vigyázzba magát Jet.
Tréville úr? Finitevus Tréville úr?! Nemár... Ebből semmi jó nem sülhet ki...
    -Hahó!! Itt vagy?? - kiabált az előttem álló Knuckles. - Kezdhetjük végre?
    -Ja, igen bocs... - ráztam meg a fejem. - Csak kicsit elgondolkoztam. - mondtam, mire Finitevus rosszallóan megrázta a fejét. - Jól van. Kezdjük. - emeltem föl a kardomat.
Ezt a párbajt meg kell nyernem! Ha Finitevus nem engedi, hogy testőr legyek, akkor nem maradhatok itt, sosem találkozok Anna királynéval, és sosem szerzek Káosz emeráldot. És örökre itt kell maradnom!
Knuckles sem volt gyenge, de végül legyőztem. Aztán Shadowt is. Igazából Jet volt a legjobb kardforgató hármuk közül.
    -Jól van fiam, itt maradhatsz. - mondta Finitevus. - Jó testőr válhat belőled. Holnaptól viszont keményen edzened kell. Megmutatom a szobádat.
    -Köszönöm szépen Tréville úr! - álltam vigyázzba, mire elmosolyodott.
Finitevus, vagyis Tréville úr megmutatta a szállásomat, ami egy közös szoba Knucklessel, Shadowal, és Jettel. Aztán megmutatta, hogy mi hol található a kastélyban. Egész jó fej volt, nem tűnt gonosznak, mint az én világomban.
A körbevezetés után visszaküldött Knucklesékhez, hogy barátkozzak meg a szobatársaimmal.
    -Sziasztok. - mentem oda hozzájuk kissé bizonytalanul, mintha még nem is ismerném őket. D'Artagnan vagyok. De hívjatok csak Sonicnak.
    -Heló D'Artagnan. Én Aramis vagyok. - mondta Knuckles. - Ők pedig Athos és Porthos. - mutatott Shadowra, majd Jetre.
    -Knu-- úgy értem Aramis. Hagytátok hogy legyőzzelek titeket?
    -Hagytuk. - mondta Shadow. - Mert jó fejnek tűnsz, és mert láttuk rajtad, hogy valamiért nagyon maradni akarsz. És nem azért, hogy testőr legyél.
    -Én nem hagytam, hogy legyőzzön. - mondta Jet. - Mert tudtam, hogy ti úgy is hagyni fogjátok, ha mindegyikőnket legyőz, akkor meg mi kapunk Tréville úrtól. - mondta jókedvűen.
    -Igen. - nevetett Knuckles. - De amúgy is Porthos a legjobb kardforgató közülünk.
    -Igen, tényleg ő. - bólintott Shadow.
    -Ugyan fiúk. - mosolyodott el Jet. - De azért kössz. Na de most te mesélj D'Artagnan. Miért akarsz annyira itt maradni?
    -Nem tudom elmondhatom-e... - vakartam meg a fejem.
    -Hé! Azért segítettünk, hogy megtudjuk mit akarsz! Amúgy is megbízhatsz bennünk! Muskétások vagyunk! - mondta Knuckles büszkén, aztán mind a hárman kedvesen rám mosolyogtak. Ami talán Shadowtól volt a legszokatlanabb.
Tehát elmeséltem nekik miért vagyok igazából itt. Még azt is, hogy egy másik világból jöttem. Mindent.
    -Na szóval... - vakarta a fejét értetlenül Knuckles. - Véletlenül kerültél ide abból a másik világból... És egy olyan Káosz emeráld vagy mi kell neked Anna királynétól, hogy visszamenjél a barátnőddel és a barátoddal?
    -A-a barátnőmmel? Heh. - vakartam a fejem. - A-azt nem mondtam, hogy a barátnőm...
    -Akkor miért pirultál el? - kacsintott Knuckles.
    -Scourge pedig nem igazán a barátom. Csak ő is visszajön velem. - mondtam.
    -Ne válts témát! - mondta Knuckles. - Szép a hölgy?
    -Ha Anna királynénak van is olyan Káosz emeráldja akkor sem adja csak úgy oda. - rántotta meg a vállát Jet.
    -Igen... Tudom. - mondtam. - De sok Eggman bázisra bejutottam már, biztos ide is bejutnék.
    -Sose jutnál be. Oda biztos nem. - csóválta a fejét Jet.
    -Hm... Te nem próbálnád meg?
    -Mi, hogy én?! - lepődött meg Jet.
    -Igen. Tudod milyen híres kincsvadász vagy az én világomban? Nagyon jól tudsz lopni! - mondtam vigyorogva, mire Shadow és Knuckles elkezdtek hangosan röhögni.
Végignéztem Jeten. Komoly arccal, felemelt fejjel ült csizmában, köpenyben, lúdtollas kalappal a fején, muskétáskarddal az oldalán. Nem igazán nézett ki rablónak. A megállapításomat Knuckles is megerősítette.
    -Porthos inkább párbajra hívná a kastélyban lévő összes őrt, de be nem menne úgy, hogy ne vegyék észre.
    -Az úgy tisztességes. - bólintott rá Jet.
    -Úgy látszik az igazságérzete ebben a világban is megvan, csakúgy, mint az enyémben. - gondoltam, és elmosolyodtam.
Amikor Finitevus mutatta meg a szobánkat akkor nem nagyon tudtam megnézni, mert Finitevuson tartottam a szemem. Azért még mindig bennem van kicsit, hogy az én világomban ő gonosz. De most, amikor már Knuxékkal mentünk be a szobánkba, jobban körül tudtam nézni. Egész barátságos kis szoba volt. Volt benne kettő emeletes ágy, az egyik közvetlenül a másik végébe volt tolva. Volt még a szobában egy szekrény, meg egy íróasztal. Az egyik falon szép muskétásruhák voltak egymás mellé felakasztva. Ezek nem tűntek használtnak, szerintem valami ünnepi ruhák lehettek. Mindegyik fölé fel volt akasztva egy-egy muskétáskalap, amin még nagyobb hófehér lúdtollak díszelegtek, mint a mostani kalapjaikon. Melléjük pedig egy-egy kard volt felakasztva, amik gyönyörűen csillogtak. Az ezzel szemben lévő falon pedig üres fogasok voltak.
A fogasokra Shadow-ék felakasztották a kalapjaikat, és odatették a karjaikat.
    -Végre! Már ebéd óta a vacsorát vártam! - sietett Knuckles az ajtóhoz elsőként, aztán megállt az ajtó előtt és előreengedte Jetet, majd sorban mindenki kivonult, én utolsóként.
Bementünk az ebédlőterembe, ahol hosszú asztalok voltak. Alig volt már néhány hely, mert olyan nagy volt a tömeg. Mindenkin muskétásruha volt, de valamennyire másmilyen. Nem tudom, én nem értek ahhoz, hogy milyen színű és mintájú ruhának milyen rang a jelentése, de szerintem Jetnek, Shadownak és Knucklesnek látványosan nagyobb rangot jelző ruhájuk volt. Csupasznak éreztem magam a sok köpenyes muskétás mellett.
Elvonultunk két asztalsor között. Elöl ment Jet, mögötte egymás mellett Knuckles és Shadow, mögöttük pedig én.
    -Heló Porthos!
    -Sziasztok!
    -Jók voltatok a reggeli edzésen!
    -Felszedtetek egy újoncot? Én is csatlakozhatok?
    -Majd egyszer kipróbálhatom a kardodat?
Sorra köszöntek oda nekünk. Vagyis nekik. Jet mindenkinek mosolyogva intett, Shadow és Knuckles pedig egymásra mosolyogtak és mentek Jet után.
Hirtelen Jet megtorpant, aztán gyorsan mi is, nehogy neki ütközzünk. Az ebédlőben pedig néma csönd lett.
Kinéztem Jet mögül, hogy lássam miért álltunk meg, és nem hittem a szememnek. Már megint ismerős alakok voltak. És már megint mindenki másnak a barátja, mint nálunk.
A terem másik végében ott állt Lightning Lynx, Mighty, Khan és Antoine. Mind a négyen gonoszan vigyorogtak.
Antoinet még nem láttam így vigyorogni... Ő az én barátom. A félős, visszahúzódó barátom. Most meg mi történt vele... De nem csak vele. Lightninggal eddig sem voltam jóban, ő rendben van. Mightyval sem találkoztam olyan gyakran, de vele is egy oldalon harcoltunk. Na de Khan... A Szabad nép királya... Na róla meg ezt egyáltalán nem tudtam volna elképzelni.
Jah, és azt kihagytam, hogy ugyanolyan rangú ruhájuk volt, mint Jetéknek...
    -Úgy látom felszedtetek egy újoncot, Porthos. - kiáltott oda a csapatuk élén Lightning Jetnek.
    -Úgy látom, ti még mindig sokan vagytok Loris. - mondta Shadow.
    -Jól látod... Belőletek viszont épp elég volt három, hogy találtatok még egy... ILYET?
    -Úgy érted ILYEN jó testőrt, mint mi? - kérdezte Knuckles vigyorogva.
    -Ugyan Aramis... Ő még nem testőr.. - csóválta a fejét vigyorogva Lightning.
Igaza van... Akárhogy is az én világomban én vagyok Sonic a Sün, itt most ők a nagyobbak.
    -Ó, hidd el Loris, belőle sokkal hamarabb testőr lesz, mint belőletek lett. - mondta Jet.
    -Uh... - hangzott a tömeg, és mindenki Lightningékra nézett.
Khan, Antoine és Mighty mérgesen néztek Jetre. Lightning kínosan elmosolyodott, majd Jetre nézett, aki komoly arccal felemelte a fejét. És ennyi volt. Lightningék tovább mentek, ahogy mi is, a többi muskétás pedig tovább evett és beszélgetett. Vége volt a szópárbajnak. Az én világomban szerintem egy kisebb verekedés lett volna belőle, de itt ők tisztességesen, más módon elintézték.
Elvettük a tálcáinkat a vacsorával, utánunk vették el Lightningék, és mentünk leülni valamelyik asztalhoz.
    -Hé fiúk, nem akartok ide ülni? - szóltak oda nekünk néhány helyről, de miután Lightning a szemével kb villámokat szórt feléjük inkább visszafordultak és tovább ettek. Közben pedig sokan köszöntek mosolyogva oda nekem, én pedig mindenkinek visszaköszöntem.
Leültünk az egyik asztal végébe, ahol még volt négy hely.
    -Wow fiúk, köszi, hogy megvédtetek! - mondtam boldogan, mire mind a hárman rám mosolyogtak.
...
Miután megvacsoráztunk visszamentünk a szobánkba. Jeték felakasztották a muskétásruhájukat és levették a csizmájukat. Aztán felkapták a kardjaikat, Knuckles leült az íróasztalra, Shadow a szoba sarkába, Jet pedig leült Shadow mellé a földre és mindhárman elkezdték élezni a kardjaikat. Én pedig leültem fordítva a székre, és a háttámlájára könyökölve meredtem magam elé és gondolkoztam.
    -Kik voltak ezek a srácok? - kérdeztem.
    -A hiúz Loris, a tatu Milo, a majom Nathan, a prérifarkas pedig Anatole. - sorolta fel Knuckles.
Oké oké... Szóval Lightning Loris, Mighty Milo, Khan Nathan, Antoine pedig Anatole. Jó oké, biztos nem tudom megjegyezni... Örülök, ha hármukat nem keverem össze.
    -Oké, de kik ők? Vagy miért volt ez a veszekedés?
    -Ők is egy csapatot alkotnak, mint mi. Loris a "vezetőjük". És állandóan versenyezni akarnak velünk, hogy ők legyenek a legjobbak Tréville úr testőrszázadában. - mondta Shadow.
    -Ti vagytok a legjobbak? - kérdeztem.
    -Persze hogy! - mondta büszkén Jet, aztán mindhárman elnevették magukat.
    -És mi volt az, hogy "belőlem sokkal hamarabb testőr lesz, mint belőlük lett"?
    -Mert te már most elég jó kardforgató vagy.
    -Nem, úgy értem azt a részét hogy értetted, hogy "mint belőlük lett"?
    -Loris és csapata nagy nehézségek után lett muskétás. Sok időbe telt nekik, hogy elvégezzék a kiképzést, aztán annyira a fejükbe szállt, hogy tudnak harcolni, hogy rossz dologra használták fel. Megfenyegettek több mindenkit is az utcán és elvették a dolgaikat. És mindezt pont a megmérettetés előtt, mielőtt hivatalosan muskétások lettek volna. Alig sikerült magukat visszakönyörögni Tréville úrnál. De így a legelejéről kellett kezdeniük az egész kiképzést, ami megint több év. Aztán a megmérettetésen nem buktak meg, így muskétások lettek. Azóta sikerült magukat felküzdeniük erre a rangra, ahol mi vagyunk. Aztán meg már ők akarnak lenni a legjobbak. - mondta Jet.
Közben Shadow és Knuckles lefeküdtek az emeletes ágyak két alsó ágyára, Jet az egyik felsőre, én pedig a másik felső ágyra.
Egyszer csak megszólalt egy zene. Lenéztem az ágyam alá és Knuckles kezében megpillantottam egy kicsi gitárt. Visszafeküdtem és hallgattam egy ideig a zenét. Majd hirtelen mind a hárman elkezdtek hangosan énekelni:
"Mindenki egyért, egy mindenkiért ♫
Mi győzünk mert velünk van az igazság ♪
Mindenki egyért, egy mindenkiért ♫
Mi kellünk, ha nem hat az imádság ♪
Erős kar, jó hegyes, éles kard ♪
Te is akard ♫
Hűség jár hűségedért ♪
Mindenki egyért, egy mindenkiért ♫
Ma sorsod elért" ♪
Ezt énekelték. Aztán pedig újra és újra.
Jó volt hallani és látni, hogy ennyire összhangban vannak. Már biztos jó régóta ismerik egymást. Csak hát ugye... Se Shadow-nak se Jetnek sincs kifejezetten jó énekhangja... De ez már mellékes.
Hirtelen csipogni kezdett a karomon a kommunikátor. Gondoltam ez a dal végtelen, mert mindig újrakezdik, ezért felvettem.
    -Scourge? - lepődtem meg.
Mondjuk kire is számíthattam, hiszen ebben a világban nem valószínű, hogy másnak is van kommunikátora.
   -Na mi van? Találtál valamit? - kérdezte.
    -Nem, de megtaláltam a módját, hogy hogy szerezzek egyet.
   -Honnan?
    -Nem mondom meg, mert akkor betörsz oda, elfognak, és nem tudod te is keresni a Káosz emeráldot.
   -Eh. - csóválta a fejét. - Egyébként hol vagy?
    -Tréville úr kastélyában. - vigyorogtam bele a kis képernyőbe.
   -Az meg hol a pokolban van? - kérdezte.
    -Castle Town szélén.
   -Jah értem.
    Veled mizu?
   -Eh... Nem sok... Eddig én csak- ÚRISTEN, MI EZ A FÖRTELMES RICSAJ? KI ÉNEKEL ILYEN POCSÉK HANGON?! - torzult el Scourge arca, ahogy a fiúk megint rázendítettek. Elnevettem magam.
    -A muskétások énekelnek. - mondtam röhögve.
   -MUSKÉTÁS CSÁVÓK FOGJÁTOK BE!!! - ordított Scourge olyan hangosan, hogy még a kommunikátoron keresztül is megsüketültem, és még Jeték is elhallgattak.
    -Ember, betörik a kommunikátorom képernyője... - dörzsöltem a fülem.
    -Mi volt ez a hang? - kérdezte Knuckles.
   -KÖSZÖNÖM ÖCSÉM! VALAKI TELEFONÁL! - mondta mérgesen Scourge.
    -Valaki mit csinál? - kérdezte Jet.
    -Honnan jön ez a hang? - kapkodta a fejét Shadow.
   -Innen e! - igazította őket útba Scourge.
    -Honnan?
    -Innen. - mondtam és rámutattam a karomon lévő kommunikátorra.
Jet átlépett az ágyamra, aztán Knux és Shadow is felmásztak, és mind a hárman ámulva nézték a kicsi képernyőt.
    -Mi mozog ott benne? - kérdezte Knuckles.
    -Ő Scourge, akiről meséltem. - mondtam.
    -Óóó! Szia Scourge! - integettem vidáman Shadow.
   -Mi ütött Shadow-ba? - lepődött meg Scourge.
    -Mi ez a tűzmintás köpeny rajtad Scourge?
    -Miért ilyen nagy a szemüveged Scourge, és miért fekete az üveg benne?
   -He? - nézett furán Scourge.
    -Oké, oké, én csak még azt akartam tudni, hogy láttad-e Amyt valahol. - mondtam, mielőtt még még több kérdés jut Knucklesék eszébe.
   -Nem, miért? Vele jöttél ide?
    -Aham. Légyszi szólj, ha megtalálod, és nehogy elveszítsd!
   -Oké! Csá! - mondta, és letette.
    -Óóó... - szomorodtak el a muskétások, és mindenki visszaugrott a saját ágyába.
    -Azt hittem, hogy amikor Scourge barátodról beszéltél, akkor egy igazi személyről beszélsz, nem egy játékszerről. De azért vicces volt.
    -Mi? Ez nem játék! Ő igazi!
    -Ezt hogy érted?
    -Figyu, neki is van egy ilyen a karján, ő is ott áll előtte, és ő is úgy lát engem, mint én őt, ilyen kicsibe. - magyaráztam.
    -Óóó! - mondták egyszerre? - Komolyan?
    -Aham.
    -De jó! Honnan szereztél ilyet? A te világodban ilyen van mindenkinek?
    -Nem mindenkinek, de sokaknak van.
    -Egyszer úgy megnézném a te világodat! - mondta Shadow.
    -Ha akarjátok holnap majd még mesélek róla. - mondtam mosolyogva.



Journal Skin by MissBlackNails
  • Listening to: Sonic the Knight of the Wind
Skin by MissBlackNails (modified by TothViki)
No comments have been added yet.

Add a Comment:
 
×

:icontothviki: More from TothViki


More from DeviantArt



Details

Submitted on
September 8, 2016
Link
Thumb

Stats

Views
174
Favourites
1 (who?)
Comments
0
×