Shop Forum More Submit  Join Login

Like I said before sorry but I can't translate this to English... :'( I wish I could! :(

1. fejezet - Egy másik világ


Amy Rose zihálva rohant le a lépcsőn. Karon ragadta Rouge-t, a denevért és kiszaladt vele a házból.
  -Állj meg szivi, hová megyünk? Mire ez a nagy sietség? - kérdezte Rouge.
  -SONIC RANDIRA HÍVOTT!!! - ugrott fel Amy, majd kicsattant az örömtől.
  -És hová megyünk?
  -Hát hová mennénk? Ez az egy ruhám van!
Amy és Rouge elrohantak egy ruhaboltba és próbáltak megfelelő ruhát választani Amynek...
...
  -Ez milyen? - kérdezte Amy.
  -Talán ha bálba készülsz.
  -És ez?
  -Ez egész jó. - mondta Rouge.
  -Na és ez?
  -Nem tudom... - sóhajtott Rouge és tovább nézegetett egy gyémántgyűrűt.
  -Felhívom Nicole-t.
  -Háló? Amy? Már hatodjára hívsz!
  -Nicole, melyik legyen?
   -Mondtam már, hogy nem tudom! Talán a középső.
  -Szerintem is. Köszi!
  -Szívesen! Amúgy hová mentek és mikor?
  -Fél nyolckor találkozok Sonickal a főtéren és együtt elmegyünk Angel Islandra megnézni a naplementét! - mondta Amy büszkén.
7 óra 25 perckor Sonic besuhant a főtérre. 1 perc után már annyira unatkozott, hogy idegesen dobolt a lábával.
  -Áh, még egy csomó időm van. Eszek egy chili-dogot, veszek Amynek virágot, és még bőven visszaérek.
Sonic elrohant a MehBurgerhez venni egy chili-dogot, de ott óriási sor fogadta.
  -Hát itt meg mi van? Vhú, akció! - dörzsölte össze a kezét.
Negyed órával később....
  -Uh, egy kicsit késésben vagyok... Kössz! - vette el a chili-dogját. - Vennem kéne virágot Amynek, hogy ne haragudjon.
Sonic visszaszaladt a főtérhez, ahol meglátta Amyt ülni egy padon, úgyhogy gyorsan elszaladt a virágos bódékhoz, de minden bódé üresen állt.
  -Sajnálom Sonic, már mindent megvettek, mert Valentin nap van. - tárta szét a karjait a virágárus.
  -Francba! - ijedt meg Sonic és kiszaladt a falu szélén lévő rétre.
Összeszedte a legszebb virágokat amiket csak talált, és visszasietett a faluba.
  
*Amy*
Már több mint egy fél órája itt várok Sonicra, de nem jön... Kezdem azt hinni, hogy már nem is fog... Egyszer már ezt eljátszotta velem amikor Chriséknél voltunk a Földön. Pedig már ki is festettem magam, és új ruhát is vettem! Ez a legrosszabb Valentin nap a világon! Hogy tehette ezt? Ő a legarcátlanabb sün a világon! Haza is megyek!
  -Amy! - rohant elém Sonic. - Bocsi hogy késtem egy kicsit, én csak--
  -Sonic!! Hogy lehetsz ilyen? Akkor miért hívtál el egyáltalán randira?
  -Bocsáss meg Amy! Közbejött még néhány dolog... De még mindig randizhatunk. - magyarázkodott.
  -Már mindjárt teljesen lemegy a nap! - mondtam mérgesen és majdnem elsírtam magam a csalódottságtól.
  -Még nem ment le. - kacsintott. - És egy pillanat alatt Angel Islandra viszlek. Ezt a réten találtam ahol ezeket a virágokat szedtem. - nyújtott át egy csokor virágot és a másik kezében pedig egy Káosz emeráldot tartott.
Ó de édes! Lehet hogy azért késett, mert virágot szedett nekem!
Megfogta a derekam, az emeráldot feltartotta az ég felé, és elkiáltotta magát:
  -KÁOSZ KONTROL!!
...

*Sonic*
Amikor kinyitottam a szemem nagyon meglepődtem. Angel Island helyett teljesen máshol találtam magam. Ráadásul éjszaka volt. Egy magas alak állt előttem fekete ruhában és köpenyben, csak a szeme látszott. Ami valahonnan nagyon ismerősnek tűnt.
  -Sonic a sün. - mondta. - Nem győztél le teljesen. Most bosszút állok rajtad.
Nem értettem miről beszél. Nem is tudom ki ő, nem hiszem hogy valaha is harcoltam volna vele. De ezen most nem volt időm gondolkozni. Négy társa kilépett mögüle és elindultak felém. Fura alakjuk volt, de nem nagyon láttam őket a sötétben.
  -Hé, kik vagytok? - kérdeztem.
  -Idővel megtudod. - mondta a sötét alak.
  -Mit akartok tőlem? - kérdeztem, de nem válaszoltak, csak nekem rontottak.
Vagy tíz percig verekedtem velük, de nagyon erősek voltak. Teljesen szétvertek. A végén véresen összeestem a földön és elájultam.

W-where am I? by TothViki



...
  -D'Artaganan!! - hallottam egy ismerős hangot.
Kinyitottam a szemem és Tailst láttam felém rohanni valami fura ruhában. A támadóim sehol sem voltak. A kezemben még mindig ott szorítottam a Káosz emeráldot.
  -Tails!... Hol vagyok? - kérdeztem halkan.
  -Tails? Az kicsoda? Érdekes... A feleségem is így hívott az előbb.
  -Van feleséged?
  -Igen. De ő az előbb elment megkeresni valakit. Nem tudom mi ütött belé...
  -Hogy hívják?
  -Constance.
  -Nem tudom ki ő... - mondtam. Tailsnek komolyan lenne felesége?
  -De most foglalkozzunk veled D'Artagnan! Megsebesültél! Ki vert meg barátom?
  -Én Sonic vagyok nem D'Art-izé. Nem ismersz meg pajti? - néztem rá csodálkozva.
  -Nagyon megverhettek... - mondta ijedten. - Elviszlek a fogadóba.
  -Nem tudom miről beszélsz, de rendben. - egyeztem bele.
Nagyon fájt mindenem.
Tails felrepült és elvitt a "fogadójába".
...
A fogadóban Tails adott nekem egy szobát és azt mondta pihenjek. Lefeküdtem és próbáltam összeszedni a ma történteket.
  -Szóval a főtéren voltam és Káosz kontrolozni akartam magamat és Amyt ezzel a Káosz emerálddal. - gondoltam magamban miközben a kezemben tartott emeráldot néztem. - Aztán kilyukadok egy tök másik helyen, más napszakban. A barátom furán viselkedik és ismerős alakok szétvernek. Talán egy másik helyen és időben vagyok? De akkor meg hogy kerülne ide Tails? Vajon a többiek is itt vannak? Amynek itt kell lennie, mert együtt jöttünk ide. Vagy nem?
Semmire sem találtam választ úgyhogy inkább úgy döntöttem alszok rá egyet.
...
Másnap reggel összeraktam a fejemben a feladatom: kell keresnem egy másik Káosz emeráldot, mert ezt nem merem többet használni. Aztán meg kell keresnem Amyt és úgy hazajuthatunk.
Almosan leballagtam a lépcsőn. A fogadó előterében hirtelen ismerős arcokat pillantottam meg. Egy asztalnál ott ült Rotor Walrus és Fiona Fox. Beszélgettek.
  -Rotor! Fiona! - mentem oda hozzájuk boldogan, mire fura arccal egymásra néztek, majd vissza rám. - Ne mondjátok hogy nektek is más a nevetek! - csaptam a homlokomra. - Sonic a sün vagyok, megismertek? - kérdeztem, mire megrázták a fejüket.
  -Viszont én szeretném magát megismerni. - karolta át Fiona a nyakam.
Úgy tűnik a személyiségük nem változott. Legalábbis Fionának.
  -Öhm. Igen. Nem kell magázni. - léptem egyet hátra.
  -Az úr Sir D'Artagnan. - szólalt meg Tails a szoba másik végéből, akit eddig észre sem vettem. Egy nagy táskába pakolt valamit.
  -Igen... - adtam fel. - D'Artagnan vagyok... De szólítsatok csak Sonicnak. Tails, hova készülsz?
  -Az úr útra kel megkeresni szeretett feleségét, aki már tegnap óta nem jött haza. Mi is vele megyünk. Sir Sonic, ön is velünk tart? - kérdezte Fiona.
  -D'Artagnan barátom, te maradj csak itt a fogadóban. - jött oda hozzám Tails. - Még pihenned kell, sebeidnek be kell gyógyulnia. - mondta. - Ha már kipihented magad és távozni kívánsz, fogd azt a batyut amit odakészítettem neked a polc alá. Sajnos pénzzel nem tudlak segíteni, mert mostanában nem igazán megy jól a fogadó. Van egy vendégem is aki már hónapok óta nem fizet. Ételt viszont csomagoltam be neked.
  -Köszönöm Tails. - néztem rá hálásan. - Még két kérdésem lenne. Az egyik, hogy tudjátok-e hol találhatnék egy Káosz emeráldot?
  -Káosz emeráldot? - Nem hallottam róla. - mondta Tails a fejét vakarva. - Hogy néz ki?
  -Így. - mutattam meg neki a Káosz emeráldot amivel ide jöttem. - Egy ilyen kéne, csak egy másik. Összesen hét darab létezik belőle ezzel együtt.
  -Én úgy gondolom, - kortyintott bele egyet Rotor a nagy pohár pezsgőjébe- ha bárki is megtalálta, valószínűleg Anna királyné kincstárában kötött ki.
  -Oké, kössz Rotor! - húztam ki a házból. - Oh és... - szaladtam vissza. - Hogy néz ki az a vendég aki nem fizet? - kérdeztem Tailstől.
  -Egy kék sólyom. - felelte.
  -Rendben! - húztam el.
  -Sir Sonic! - kiáltott utánam Fiona.
  -Igen? - szaladtam ismét vissza.
  -Tudja hogy hol találja Anna királynét?
  -Öhm... nem igazán. - vakartam meg a fejem.
  -Menjen el Tréville úrhoz Soleannába. Nála sokszor megfordul Anna királyné, hogy megnézze az úr testőrszázadát.
  -Soleanna? - csodálkoztam. Hiszem azt ismerem. Az én világomban is úgy hívják. - Köszönöm! - intettem neki.
  -D'Artagnan! Sok sikert. - rázott velem kezet Tails.
  -Köszi pajti. - mosolyogtam rá. - Neked is, hogy megtaláld a... ö... feleséged.
...
Fölszaladtam egy hegytetőre, ahonnan megláttam, hogy nem messze innen van egy kis falu. Leszaladtam és megkérdeztem néhány fickót hogy merre van Soleanna, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyok.
  -Szia, bocsi, meg tudnád mondani merre van Soleanna? - szólítottam le egy srácot.
  -Arra! - mutatott az egyik irányba.
  -Mi! Arra! - jött oda egy másik srác és egy teljesen másik irányba mutogatott.
  -Dehogyis! - szólalt meg az előző.
  -Dehogynem, te idióta! - kiabálta le a másik.
  -Oké, oké, mindegy. Nem érdekes. - mondtam mielőtt összeverekednek. - Elnézést. - mentem oda egy idős hiúz bácsihoz. - Meg tudná mondani merre van Soleanna?
  -Óh, fiacskám. - kuncogott, majd az égre nézett ábrándozva. - Soleanna egy igazán gyönyörű hely. - mondta. - Egyszer fiatal koromban már jártam ott... Sok napig tartott az odaút. Szekérrel mentem. Volt hogy éjszaka is utaztam, és mindig belealudtam az én drága szamaram hajtásába. Ó, a drága, most már milyen öreg... Na de ott tartottam, hogy amikor egyik reggel felébredtem, gyönyörű látvány fogadott... Soleanna, a víz városa terült el előttem. Kereskedő voltam akkoriban. A városban egy vásáron kipakoltam az áruimat. Igen jó volt a bevételem! Este felé összepakoltam és kerestem egy fogadót ahol megszállhatok. Ott találkoztam életem szerelmével Marie-val. Egy hónapig még Soleannában maradtam vele, de aztán hazajöttem. Megígértem Marie-nak, hogy még találkozunk. Azóta sem volt alkalmam elmenni hozzá... - mesélte és egy könnycsepp gördült le az arcán.
  -Öhm. - vakartam a fejem. - Elnézést, nem akartam megsirattatni. De meg tudná mondani merre van Soleanna? Eléggé sietek.
  -Elmehetek veletek fiacskám?
  -Velünk? Ők nincsenek velem. - mutattam az azóta is veszekedő srácokra.
  -Akkor még nagyobb kedvem van magával tartani. Ugye nem bánja? Elmehetnék? - nézett rám kérlelően.
  -Öhm. - gondolkoztam. - Nem mondhatok nemet, de úgy sokkal lassabban érnék el oda. - Hát... én-
  -Gyere vissza te csaló!!! - kiáltott ki valaki egy házból, előtte pedig röhögve szaladt valaki.
Utánaeredtem és leterítettem a földre.
  -Predator Hawk? - néztem rá csodálkozva a Destructix tagra. - A kék sólyom! Fizetés nélkül laksz mindenhol?
  -Öhm... én...
  -Az előző fogadóból is fizetés nélkül jöttél el, igaz? - kérdeztem kiabálva.
  -Hát....
  -Válaszolj! - mondtam mérgesen, mire teljesen elsápadt.
  -I-igen... - hebegte és egyre jobban eltorzult az arca.
  -Akkor most menj vissza oda, és fizess, rendben?
  -R-rendben... - rázta hevesen a fejét, majd elhúzott.
Elégedettem néztem utána. Egyszer csak valaki hátulról megfogta a tüskéimet, és felemelt.
  -Áu! áu! áu! Tegyél le! - kiáltottam.
Maga felé fordított aki felemelt. Simian volt az! És mellette ott állt Storm!
  -Úgy látom ebben a világban eléggé összekeveredett, hogy ki kinek a barátja. - jegyeztem meg.
  -Mit gondolsz ki vagy te? - kérdezte Simian.
  -Öhm... D'Artagnan? - próbálkoztam.
  -Csak egy kis tökmag vagy úgyhogy ne játszd itt a nagyfiút! - mondta.
Körülnéztem. A falu lakói mind elbújtak valahova.
  -Te most hozzám beszélsz? - néztem rá vissza, mire megdöbbent. - Nem tudod hogy ki vagyok? - kérdeztem vigyorogva, és kitéptem magam a karjai közül.
Öt percembe se telt bele és le is győztem mindkettőjüket.
  -Sonic a sündisznó vagyok!
Ezután a tér újra megtelt. Mire visszanéztem a bácsi már egy nagy szekérrel állt ott.
  -Na, indulhatunk? - kérdezte. Erre most már nem mondhatom, hogy nem jöhet velem.
  -Rendben... - mentem oda hozzá, és én is felpattantam a szekérre. A szamár, ami már be volt kötve a szekér elé, parancsszóra elindult Soleanna felé...




Journal Skin by MissBlackNails
  • Listening to: Sonic the Knight of the Wind
Skin by MissBlackNails (modified by TothViki)
No comments have been added yet.

Add a Comment:
 
×

:icontothviki: More from TothViki


More from DeviantArt



Details

Submitted on
August 25, 2016
Link
Thumb

Stats

Views
131
Favourites
0
Comments
0
×